Alvás... a legkönnyebb dolog.
Csak... lecsukod a szemed.
De sokunknak az alvás felfoghatatlannak tűnik.
Akarjuk, de nem tudjuk hogyan fogjunk hozzá.
De egyszer szembeszállunk a démonainkkal...
A félelmeinkkel...és segítségért fordulunk egymáshoz...
Az éjszakák nem olyan ijesztőek, mert
Észrevesszük, hogy nem vagyunk egyedül a sötétben.

Albert Camus egyszer azt írta:
„Áldottak azok a szívek, amelyek képesek maghajolni. Azok sosem törnek meg”. De elképzelem, hogy ha nincs összetörve, akkor nincs minek gyógyulnia. És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. És ha nem tanultunk belőle semmit… Akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell minden szívnek összetörnie?

Amikor kicsi vagy,
az éjszakák rémisztőek,
mert szörnyek rejtőznek az ágy alatt.
Amikor idősebb leszel,
a szörnyek másmilyenek..
Önbizalomhiány..., Magányosság..., Megbánás.
Habár öregebb és bölcsebb vagy,
még mindig félsz a sötétségtől.